Rohadtul elegem volt a mai napból már! Péntek délután van, nem tudok úgy tenni, mintha ne látnám, ahogy az összes kollégám sietve pakol és indul hazafelé, vidáman, jópofizva, egyesek meg szabadkozva búcsúzkodnak tőlem és vágnak neki a hétvégének, az egyik csaj még vihorászik is, mondván: egy óra múlva már úton lesz az aktuális kanjával valami wellness-hotelbe.. ahol szerinte ki sem fognak mozdulni a szobából és az ágyból. Mekkora egy álszent ribi! Kb a fél épületnek megvolt már..
Bár most nekem sincs, akihez hűségesnek kellene lennem.
Ettől függetlenül nem zsonganak körülöttem a pasik, egy kedves ismerősöm szerint “túl okos vagyok és ez megrémíti a férfiakat, akik nem szeretik a komplikált dolgokat”. Hát nem tudom, most nem érzem valami okosnak magam, a főnöknőm kaján vigyorral az arcán 10 perccel ezelőtt jelentette be, hogy ma nem mehetek el korábban, mint a többiek, mert egyszer, még 3 hónapja elkértem magam pár órával előbb és most muszáj lecsúsztatnom, mert a munkaügyön külön rászóltak.. Remek, produktív munkát fogok, végezni, érzem:)
Még szerencse, hogy bepakoltam a kicsi Macbookomat, legalább tudok bentről Facebookozni, rajtam nem fogtok ki, cél a túlélés, igazi #badass csaj vagyok:D
Hm, péntek délután fél öt és nincs senki normális online? Persze, hogy csak én vagyok ilyen szerencsétlen.. Ebben a másodpercben bejövő üzenet tűnt a levelesládámban, feladója: M.
“Előbb láttam hazamenni a kollégáidat, de Téged még nem, hogyhogy, még dolgozol?”
M. egy érdekes pasi, távolságtartó, ugyanakkor velem mindig kedves, figyelmes - bár terjengenek róla eléggé durva pletykák, de ezeket sosem láttam igazoltnak:) Néha levelezünk, kiadjuk a feszültséget, szidjuk a kollégákat vagy csak szimplán hülyéskedünk egy kicsit. Tökjó, hogy írt, nem is gondoltam volna, hogy ő is bent van még, teljesen más osztályon, bár egy épületben dolgozunk. Legalább van kinek panaszkodjak:) Válaszoltam, erre nem ír.
Eltelik 2 perc, 5, 10.. már épp gondolatban elküldtem volna melegebb éghajlatra, erre új levél érkezett. M. írt:
“Képzeld, mosdóból visszafelé ittam egy kávét, majd elmentem a csokiautomatához, majd vissza és csak itt vettem észre, hogy végig le volt húzva a sliccem. Persze nem vettem reggel boxert, úgyhogy kvázi bárki beláthatott volna - de az épület annyira kihalt, hogy akár meztelenül is rohangászhatnánk, ha gondolod:)”
Elkerekedett a szemem. Ez a pasi nem normális!:) Mondjuk pont ezt bírom benne, hogy nem fél kimondani, amire gondol, nem köntörfalaz. Bár eddig ennyire intim jellegű dolgokról nem esett még szó, továbbá érzem a leveléből, hogy színtiszta provokáció, de péntek délután lévén - minden mindegy alapon- válaszoltam neki:
“Ugyan, hideg van, még nem kapcsolták be a fűtést. Nincs bajom a meztelenkedéssel, sőt azzal sem, ha egy pasi nem hord boxert, de a sliccét hadd én húzzam már le neki;)”
Bezzeg a válaszára most alig kellett várnom, talán csak 1 percet:) Persze nem mondom, hogy nem frissítettem 10 másodpercenként a mailboxomon:D
“Te az enyémet bárhol, bármikor.. de mint tudjuk, te nyuszi vagy ilyesmihez:)”
És tovább provokál! Mondjuk fülig ér a szám, de benne vagyok a játékban. Na nem mondom, hogy régebben nem játszadoztam már el azzal a gondolattal, amit -nagy levegőt véve- gyorsan leírtam és katt a Küldés-gombra, nehogy visszaszívhassam:
“Oké, én ráérek akár most is….”
Új rekord - kb. 10 másodperc múlva jött a válasz:
“Férfimosdó, 2. emelet, bal szélső fülke, 5 perc múlva, ha mersz..”
A szívem a torkomban dobogott. Ez mostmár nem játék, vajon komolyan gondolja? Bizony van még kb 4 percem és ahogy érzem, a puncim eszméletlen nedves attól a gondolattól, hogy itt a lehetőség, hogy olyasmi történjen, amiről néha idebent fantáziálgatok, miközben úgy teszek, mintha dolgoznék, belemélyedve a képernyőbe..
Megköszörülöm a torkom és lassan felállok a székből, zárolom a gépem, lecsukom a laptopom és körülnézek a kihalt irodában. 3 perc. Itt bizony nem kell senki előtt megjátszanom magam, hogy hová indulok épp.. Megigazítom a nadrágom, a felsőmet, gyors pillantás a táskámban lévő sminktükörre. 2 perc. Még a végén elkések!:)
Kilépek a folyosóra. Vajon tényleg ott lesz? Vagy pont most ír levelet, hogy csak viccelt, reméli, hogy én is? Mindegy, mostmár nem fordulok vissza, lesz, ami lesz..
Lift. 1 perc. Bezzeg máskor milyen gyorsan itt van.. Második emelet, pár másodpercre komolyan elgondolkozom, hogy hol lehet a férfimosdó - bár logikus, hogy a nőivel szemben:D Hiába, természetes szőke vagyok, bár jól leplezem - de a hajfesték néha kevés ehhez:)
Hirtelen beugrik, hogy jópár éve nem jártam már férfi wc-ben. Na nem mintha hiányozna a dolog:D de ahogy belépek, rögtön látom a leoltott világítás miatt, hogy egyedül a bal szélső ajtó alól szűrődik ki némi fény.. határozott léptekkel odasietek, az ajtó kinyílik előttem. Belépek a viszonylag tágas fülkébe, nem merek a szemébe nézni, pedig ő keresi a tekintetem, majd megszólal:
“Tudtam, hogy jössz.”
Ránézek, biztatóan elmosolyodik, belülről bezárja a fülke ajtaját. Nem merek megszólalni.. inkább a villanykapcsoló után nyúlok, de ő elkapja a kezem és nekinyom a falnak, testével az enyémnek feszül és a fülembe súgja: “Nem kapcsolod le, látni akarlak közben..” Majd vadul megcsókolja a nyakam, érzem a vágyát, ahogy csípőjét is nekem nyomja.. Mondjuk nehéz lenne nem érezni, a elmesélt történeteiből sejthető volt, hogy mi vár rám.. közben már az ajkaimat csókolja, egyik kezével a felsőm alá nyúl, a melltartóm kapcsait gyakorlott mozdulatokkal oldja el.. másik kezével egyből a melleimre tapad, gyengéden, mégis határozott mozdulatokkal kényezteti őket, mellbimbóimon érezheti, mennyire tetszik nekem ez a helyzet..
Hogy én se legyek tétlen, farmerjéhez, sliccéhez nyúlok, érzem, hogy a nadrág anyagán keresztül is milyen kemény és forró a farka, már szabadulna a fogságából. Ezen segíthetek:) Lassan kivonom magam öleléséből és térdre ereszkedem, övét kicsatolva segít nekem, hogy végre ajkaim között érezzem férfiasságát.. Nadrágját bokájáig tolom, merev farka ott ágaskodik az arcom előtt, felnézek rá, látom rajta, mennyire vágyik rá, hogy végre beszívjam a számba.. megmarkolom, nagyon vastag van neki.. végignyalom alulról, egyenesen a makkjáig, mikor megérzem, hogy mindkét keze a tarkómra simul, gyengéden, de mégis határozottan nyomja rá a fejemet a farkára, engedelmesen szétnyitom ajkaimat és hagyom, hogy irányítson..
Folyt. köv..:)
