Szóval, válaszoltam a hirdetésre, amit a lentebbi bejegyzésben említettem. Megadtam a számomat, hogy akár hívhatnak is, érdekelne, mit kellene csinálnom:)
10 perc múlva csörög a telefon.. Kedves férfihang szólt bele, jó pont.. nekem nagyon sokat számít milyen hangja van egy pasinak. Nemcsak a szem a lélek tükre:) Szóval a kérdései után, hogy nézek ki, mennyi szabadidőm van stb, én is kérdeztem, méghozzá a legfontosabbat: Mit kellene csinálnom?:) A válasz kicsit leforrázott.. webkamerán keresztül kellene mutogatnom a testem, külföldi pénzes pasiknak. Szerintem a pasi, Zsolt, érezhette, hogy mindjárt leteszem a telefont, hirtelen a pénzről kezdett beszélni.. nagyon sok pénzről! Heti 100 ezer forint, úgy, hogy napi pár órát töltök a stúdiójukban, pasikkal nem is kellene személyesen találkoznom. Gondolkodási időt kértem, a hülye fejemmel 1 egész hetet.
1 hét nagyon sok idő, pláne gondolkodni. Heti 100 ezer forint meg sok pénz, elkölteni is, nekem legalábbis:) A fantáziám szinte rögtön beindult, mit vennék rögtön, hogy elköltöznék a koliból, saját albérlet! Más szemmel jártam az utcákat, nézegettem a kirakatokat, ellenállásom egyre gyengült.. nem is vártam meg, hogy leteljen a hét, 3 nap múlva bátortalanul tárcsáztam Zsolt számát. Találkozót beszéltünk meg.
Randiztam már párszor, de esküszöm, jobban izgultam, mint egy randin és egy állásinterjún együttvéve:) Nem késtem, felöltöztem csinosan, kicsit kihívóan, már amennyire tőlem telt:) Egy dolgot tudni kell rólam: akármennyire is nélkülöztem, mindig adtam a minőségi ruhákra, kiegészítőkre. Inkább spóroltam és vettem egy jobb, márkásabb felsőt, mint 2-3 kevésbé jobbat. Szerencsémre az alakommal sincs bajom, vagyis ezt a pasik visszajelzései alapján már akkor is sejtettem:) Egyedül az arcommal nem vagyok még a mai napig sem megelégedve, túl nagy az orrom, a szám sem elég formás.. a hajammal is marha sokat kell kínlódnom, mire kinéz valahogy.. szerintem:)
Ott ültem vele szemben a Ráday utca egyik kávézójában. Kedves volt, figyelmes.. komolyan:) Persze tutira gyakorlott volt már, ismerte előre a félelmeimet és a gyengéimet is. Nem volt valami fair helyzet, az tény.
"-A munka annyiból áll, hogy adott stúdiólakás, egy szoba, egy számítógép, egy webkamera, egy ágy.. és nekem teljesíteni kell a pasik, a vendégek kéréseit. Vetkőznöm kell, simogatnom kell magam, és ilyesmik.. és minél többen néznek, annál több pénzre számíthatok majd fizetésosztáskor."
Mikor a pasikra kérdezett rá, hogy van-e épp barátom, nemmel feleltem. Biztosan látszott rajtam, hogy rettentően zavarban vagyok az előzőektől is, de a válaszom határozatlansága miatt valahogy ráérzett a titkomra: sosem voltam még fiúval. Ami szerinte nem gond, még kelendőbb leszek!
Ha még azt tudta volna, hogy önmagam simogatása, kényeztetése is tabu volt addig.. Sosem nyúltam előtte még magamhoz, nem szégyellem. Bár akkor erről mélyen hallgattam:) Nem volt a szex előtérben nálam, a srácok közeledéseit hárítottam, ahogy tudtam.
Másnapra beszéltük meg azt, hogy megismerkedem a csapat többi részével, a helyszínnel és a leglényegesebbel: a munkával, élőben..
Elbúcsúztunk, én meg ott ültem még egy fél órán át, tele voltam kétségekkel, alkalmas leszek-e, bírom-e ezt majd.. na, a félelmekről, erkölcsről nem is beszélve. Félelmek? Elég nagy félelem az, hogy én, a Lány, hamarosan több ember előtt, élőben fogom izgatni magam, simogatni a puncimat? Úgy, hogy előtte még egy szexfilmbe sem voltam hajlandó belenézni?
